A weboldalamat elsősorban azért hoztam létre, hogy egy helyre gyűjtsem mindazt ami érdekel, megírjam a gondolataimat és egy kicsit jobban megismerjem önmagamat és a minket körülvevő világot. Szeretnék időnként interjú formájában megjeleníteni egy-egy élettörténetet. Még nekem is újdonság ez, de kíváncsian várom mi kerekedik ki belőle. Első interjúalanyom Téglás Kata Dalma, akit mindenki csak Cathy-nek ismer. Cathy-t a CosHelp egyesület jelmezes kórházlátogatásai során ismertem meg. 

Az interjúban megjelent összes fotót, az első csoportkép kivételével, Cathy engedélyével osztom meg. A CosHelpes csoportképért köszönet Farkas Anitának.

A CosHelp egy olyan mentálhigiénés program, mely során a CosHelp önkéntes tagjai különböző ismert és kedvelt karakterek jelmezébe bújva látogatják a magyarországi kórházak gyerekosztályain gyógyuló gyerekeket, gyermekotthonok lakóit. (https://coshelp.com/rolunk/)
Az egyesület a nevét a cosplay és a help (segíteni) szavak összemosása után kapta. A cosplay „costume play” kifejezés rövidített formája, az előadó-művészet egy ága, ahol a résztvevők különböző jelmezeket és kiegészítőket viselve próbálnak egy-egy filmszereplőt, képregényhőst, megjeleníteni. A jelmezt készítő, illetve viselő személyek, a cosplayerek.(https://hu.wikipedia.org/wiki/Cosplay)

PÁLMA

Először is köszönöm szépen, hogy itt vagy és egy kicsit beengedsz minket a világodba. A facebook adatlapodon úgy szerepelsz, mint PR Officer és szerkesztő.

Segítenél kiigazodni, hogy mit jelent PR Officernek lenni az 501-es Légió Magyarországi Helyőrségénél és mióta tudod hogy ez minden vágyad? Egyáltalán, hogy lehet ezt a fokozatot megszerezni, ha valaki ilyen babérokra törne? 

Nem vagyok különösebben nagy Star Wars rajongó (hú, remélem nem itt ér véget az interjúnk 😀 ) bár az évek során ragadt rám ez-az, de talán van még néhány olvasó aki hálás lesz egy kis magyarázatért 😀

CATHY

Azt már 2017 óta tudtam, hogy aktívan szeretnék részt venni a Star Warsos közösség életében és építésében. Először a Lázadó Légióhoz csatlakoztam egy jedi jelmezzel csak utána lettem 501-es tag. A PR tiszt titulus azért talált meg, mert gördülékenyen tudok szóban, élőben, félig improvizálva lebonyolítani interjúkat másokkal, vagy netán épp fordítva. Én adok interjút TV-nek rádiónak, vagy bármilyen előadáson mesélek a Légiókról.

Komolyan kellett készülnöm az első ilyen szereplésre, amit már ebben a titulosomban teljesítettem és úgy tűnik beváltam. Alapvetően egy PR tiszt feladata a légió egységes kommunikációja a követőkkel, rajongókkal. Ebben a tisztségben nem csak én vagyok, voltaképp ez egy csapatmunka, de mindenki kicsit másban jó, így igyekszünk összegyúrni a munkánkat.

PÁLMA

A DC Magyarországnál vállalsz szerkesztői munkát. A másik két világ, amiben nem vagyok otthon a DC és Marvel-multiverzum. Kérlek avass be minket, kevésbé tájékozott olvasókat, milyen elengedhetetlen adatok birtokában kell lennünk, hogy ne kikerekedett szemmel nézzünk ha legközelebb szóba jön ez a téma. Vérremenő viták keveredhetenek abból, hogy valaki DC-s vagy Marveles? Nincs átmeneti szürke zóna? Aki egyszer a DC mellett teszi le a voksát, az vajon örökre ott ragad? 🙂 Készült-e jelmezed vagy van-e tervben hogy készül valamelyik karakterhez a DC-univerzumból?

CATHY

Sajnos a Covid óta nagyon pang számomra a DC vonal, mind filmes mind az oldal szerkesztői tevékenységet illetően. 2019-ben a legtöbb újonnan kijött tartalommal kapcsolatban kibeszélő esteket szerveztem a Barcraftba, ahol meghívott vendégekkel beszélgettem az aktuális filmről vagy sorozatról, ez azóta sajnos megszűnt, talán egyszer érkezik valami, ami újra gyújta bennem ezt a lelkesedést, igazából őszintén remélem, hogy így lesz. A DC és a Marvel “összekülönbözések” olyanok, mint a Star Wars vs Star Trek…vagy Star Wars és…bármi 😀

Én ilyen tekintetben igencsak mindenevő vagyok, persze van amit jobban szeretek a másiknál de ilyen, hogy az egyik kizárja a másikat olyan nincs. Abszolút úgy tudnám magam leírni, mint aki teljesen a szürke zónában van, mikor mihez van kedvem, de olyat nem ismerek, aki annyira szélsőséges lenne, hogy meghallja, hogy Batman, már veszi elő a vasvillát, hogy kiüldözzön a világból.

Jobb oldalt: Nightwing (Éjszárny) – Batman univerzumból

Vérremenő vita nem, de vita szokott lenni, amik rendes körülmények között nagyon izgalmasak szoktak lenni. Anno a kibeszélőimre direkt olyan embereket hívtam el beszélgető partnereknek, akik kicsit máshogy látják a dolgokat és így tudnak jót vitázni a témákban. Szerintem ezek roppantmód szórakoztatóak és építik az ember intellektusát.

Valójában van egy női Nightwing ( Batman storyvonal) cosplayem, ami amolyan “low budget” szekrény cosplay, vagyis ilyen otthoni cuccokból összetákolt dolog, de azt nagyon imádtam. Egyszer meg szeretném csinálni rendes minőségben is. Nagy vágyam egy Poison Ivy illetve egy Ms. Martian. Utóbbit szerintem hasonló szekrény cosplay kivitelben megcsinálom Halloweenre idén.

PÁLMA

Emlékszel még hogy élted meg az első CosHelpes kórházlátogatásodat?

CATHY

Az első CosHelpes “bevetésem” a MagNet közösségi házban volt, amolyan mesés délutánon.  A kórházi környezet nélkül nem éreztem azt a súlyt magamon, inkább volt egy különleges délután, különleges emberekkel. Igazi kórházi látogatásra csak valamivel később került sor, előtte végig kinti helyszínen, például Nagyatádon találkoztam a sérült gyerekekkel, ami számomra egyáltalán nem volt leterhelő.

A kórház az más… Ott fel kellett ráznom magam, sokkal jobban kellett magamra és az érzéseimre figyelni, de az azonnal segített, hogy elmerültem a karakteremben. A társaim körében pedig végül sikerült feloldódni. Nem idegen számomra a kórházi környezet, hálás vagyok mert nem betegként voltam bent néha, hanem mert anyukám nővérként dolgozik a kecskeméti megyei kórházban, így párszor ott töltöttem a délutánjaim.

Nem épp egy vidám hely, így az hogy van akinek mondjuk én, vagy egy kis fénykarodzás a nap fénypontja az engem is felemel. A covid óta a szabályok miatt sajnos nem tudtam menni kórházlátogatásra és elég sok negatív dolog is történt akkoriban, ami miatt lelkileg úgy éreztem ez most inkább ártana, mint használna mindkét oldalon. Most már csak a szabályok tartanak vissza, de kórházon kívül szívesen találkozok újra gyerekekkel.

PÁLMA

Bár minket a CosHelp köt össze, szeretném egy picit jobban bemutatni azt, hogy te mint Cathy mennyi minden vagy még a jelmez mögött. Hogy érzed magad most a világban? Milyen gondolatok kavarognak a fejedben?

CATHY

Leginkább úgy tudnám megfogalmazni, hogy jelen pillanatban azt hiszem nincs olyan hely a bolygón, ahol kényelmesen el tudnék úgy bújni, hogy ne érne el valami – már elnézést a kifejezésért – foscunami, ami a világot önti el. Ez azért is leterhelő, mert nekem túl globális a gondolkodásom, nem tudok csak a közvetlen környezetemre gondolni. Jelenleg minden aggaszt, zavar.

A covid óta ez csak még erősebb lett, mert láttam, hogyan változik meg a bolygó sorsa egyik napról másikra és ez vírus nélkül is kitart. Ahogy egyes emberek viselkednek egymással, meg amit megengednek maguknak az interneten de néha élőben is, attól is kifordul a gyomrom. Itt mutatkozik meg, hogy eléggé túlérzékeny típus vagyok, sokkal jobban meg tud érinteni bármi, mint más embert, de ez abból fakad, hogy nagyon nehezen engedek el dolgokat, ezt nagyon meg kellene tanulnom.

Ami igazán zavar, azok az elképesztő szélsőségek a mai világban. Nincs semmiben sem közép út, szürke zóna. Csak egyik vagy másik lehetsz, nincs egyensúly, nincs olyan, hogy te két álláspont közül úgy képviselsz egy harmadikat, hogy az előző kettőből belecsempészel kicsit mindkettőből. Én szeretném az egyensúlyt megtalálni a legtöbb témában, mert nem igaz, hogy fekete fehér minden.

PÁLMA

Szoktál azon gondolkodni milyen parányiak vagyunk az univerzumban és neked mi a szereped, a célod ebben a földi életed során?

CATHY

Egyik reggel a buszról végig tekintettem, a mellettünk elhaladó HÉV pár kocsijában ülő embereken és egyre másra kezdtem el felfedezni, hogy jó pár ember mennyire hasonlít bizonyos ismerőseimre arcban, testalkatban vagy testtartásban. Visszatérő mintákra lettem figyelmes, bár ez nem most kezdődött. Azt hiszem ahogy az ember idősebb lesz egyre több ilyet fedez fel.

Kicsit nagyzólónak vagy inkább túlzónak tartom azokat a kijelentéseket, hogy te egyedi vagy, vagy megismételhetetlen. Talán saját hasonmásunk nem tűnik fel az utcán szembejövet, de másnak eszébe juthatunk más emberről. Ez persze a kinézetünkre vonatkozik. A tetteink sem jószerivel olyanok, amiket más már nem csinált meg rajtunk kívül, kevés embernek adatik meg, hogy valami igazán kiemelkedőt, vagy csak közepesen kiemelkedőt  letegyen  az asztalra.

Szeretem abba a hitbe  ringatni magam, hogy talán egy vagyok ezen kevesek közül. A parányiságunkról és az univerzumban lévő szerepünkről mindig a Fullmetal Alchemist anime egyik része jut eszembe: “ Csepp a tengerben, tengerben a csepp” vagyis bennem van az egész univerzum, ahogy én vagyok az egész univerzumban.

De értelmezhetjük úgy is, hogy minden csepp fontos a maga módján az adott tengerben. De ez néha annyira hatalmas gondolat, hogy nem is szeretek belegondolni. Inkább az élet körforgását szeretem tanulmányozni, hogy mennyire félreértelmezik a halált, mennyire illúzió a szabadság és mennyire vagyok én saját magam és a bevett mintáim rabja, amit a traumáimból hozok.

PÁLMA

Milyen események, személyek (akár példaképek), könyvek formálták az életedet a legnagyobb mértékben?

CATHY

Úgy szoktam jellemezni az eddigi életemet, hogy érákból állt. Gyerekkoromban természetesen meghatározó volt számomra a Disney mesék egész sora. Nagyon érdekes felnőtt fejjel megfigyelni, milyen negatív hatásai lehetnek a világkép kialakulásának egy gyerekben, de nem kell komoly dolgokra gondolni, egyszerűen a végtelen jóhiszeműségemet innen eredeztetem, mert hát miért akarnának nekem ártani…

De alapvetően a régi klasszikusok nagyon kétpólusúan működnek, a modernebb rajzfilmek jóval árnyaltabbak. Ugyanakkor rengeteg pozitívuma van ezeknek a meséknek, készülök is egy ilyen írást lehozni, ami sorra veszi az összes rajzfilmet és azok konkrét tanulságait, amik egy gyerek egészséges értékredjéhez elengedhetetlenek. Azt hiszem ezek a személyiségem alapjai, amit sosem fogok megtagadni nem is akarok, remekművek.

A gyerekkoromhoz kapcsolódik anyai nagypapám és nagymamám. Sok konkrét mondatra nem emlékszem, de az a példamutatás, a szeretet amit adtak, azt hiszem azt nem tudtam volna filmeken vagy könyveken keresztül magamba szívni, csakis általuk. Ők igazi példaképek számomra, azok közül, akik már nincsenek velem.

A következő egy rövid éra volt a Rómeó és Júlia korszak, meg vele minden fellelhető musical. Itt csöppentem bele a tinédzser szerelembe, kezdtem el megismerkedni a nemiségemmel, meghatározni a vonzalmamat. Meg persze a zene a színház és a művészetek iránti szeretetem is innen ered. Ezt szorosan követi a kalóz korszak a karib-tenger kalózai és Johnny Depp őrületem. Erre csak azt tudom mondani, hogy Johnny örök és mindig ő lesz az én csücsköm szíve! (aki tudja, tudja)

A következő nagy érám az az animés korszakom volt, ami  a mai napig nem tartok lezártnak, csupán ugyanúgy, mint a DC be lett téve egy fiókba, várja, hogy újra fellángoljon. Ezek az animék bővítették a személyiségemet, mondhatni árnyalták azt. Elkezdett összemosódni a jó és a rossz szigorú elhatárolása, a más kultúra megismerése. Ebben az érában csatlakoztam be egy nagyobb baráti társasághoz, akik nélkül ma nem lennék az aki.

Ő miattuk ismerkedtem össze a budapesti barátaimmal és vált vágyammá, Pesten élni, miattuk kezdtem el conra járni és foglalkozni a cosplayezéssel. Nagyon meghatározó korszaknak tartom, ugyanakkor itt értek a legnagyobb hullámvölgyek, szerelmi és baráti csalódások, árulások, de a leginkább jó élményeim is, vagy talán intenzívek, hiszen tiniként minden sokkal erősebb kontrasztban látunk.

Az egyik nagy hibám, hogy hajlamos vagyok összemosni embereket film vagy sorozat karakterekkel, főleg amikor ők kezdik ezt a játékot. Amikor éveken át egy szerepjáték fórumot üzemeltetnek, nehéz szétszedni a fantázia világot és ráeszmélni a húsvér emberek gyarlóságára és visszacsöppenni a hideg valóságba. Teljesen nem szűnt meg a kapcsolat, de erősen lecsökkent, ez is egy olyan dolog, ami az idő előrehaladtával megszépül, a fájdalom emléke pedig semmissé válik amellett, hogy mennyire hiányoznak az ebből származó jó élmények.

A mostani éra pedig, a Star Wars éra, ami 2015 óta tart, amikor a 7. rész kijött. Emlékszem ott ültem a moziban és Kylo Ren karaktere megszólított. Abban az évben az igazi önkeresésben voltam. Most jó vagy rossz vagyok? Ki milyennek lát, vagy lássanak, mit mutassak, akkor legyek én is számító, vagy talán az is vagyok?

Annyira elvesztem a kusza kérdésekben, hogy nem találtam kapaszkodót. Aztán jött ez a srác, akinek szintén fingja nem volt, hogy most kicsoda, de fénykardja volt, meg Erőhasználó, de érzésekben megegyeztünk. Kapaszkodót találtam a vívódásában és aztán, mivel nem ez az egyetlen Star wars tartalom, szépen lassan magamra találtam a világában.

Olyan válaszokat tudott adni, amiket addig semmiben sem találtam meg. Megnyugvásra leltem többé kevésbé, de leginkább adott egy biztonságérzet. Aztán egy tavaszi délutánon egy Barcraftos beszélgetésen megismerkedtem két légióssal…a többi pedig már történelem 🙂

PÁLMA

Ha bárhogy élhetnél, bármit elérhetnél amire vágysz mit választanál? Hogy telnének a napjaid?

CATHY

Egyik napon masszíroznék, mert imádom a szakmám. Egy másik napon elutaznék a világ végére a párommal, vagy begubóznék vele egy jó filmre vagy elmennénk moziba, másnap anyukámmal ebédelnék, következő nap filmet forgatnék, mert minden forgatás számomra katarzis. Követekző nap beöltöznék és mennék a bandával, mennék a gyerekekhez, akik megölelnek és csillogó szemekkel néznek rám. Közben szervezném ugyanúgy a légióm ügyes bajos dolgait.

Most, hogy ezeket a sorokat írom olyan melegség van a szívemben. Nem mondom, hogy nem stresszes dolog ez, egy rendezvény előtt a párom meg is kérdezte, hogy miért csinálod ezt, ha olyan ideges leszel tőle. Azt mondtam, hogy lehet stresszelek, hogy minden jó legyen, de amikor sikerül és minden úgy alakul, ahogy elképzeltem (nagy százalékban) az nekem az élet esszenciája. Megélni egy sikeres rendezvényt, azokkal akiket nagyon szeretek az győzelem, dicsőség. Szeretem ezt a pörgést de az is igaz rám, hogy nehezen állok, lassulok le.

Ez a nyüzsgés éltet és szerencsés vagyok, hogy nagy százalékban valójában úgy élek, ahogy itt leírtam. Lehet, hogy ez később változni fog, anyagi szempontból mindenki arra vágyik, hogy semmit ne kelljen dolgozni és magától termelődjön a pénz a számlánkra, de azt hiszem igaz az, amit nagypapám mindig mondott, hogy a munka nemesít és sokkal jobban tudom élvezni azt amiért én dolgoztam meg.

PÁLMA

Ha rajtad múlna, mit változtatnál a világban?

CATHY

Ne legyenek a dolgok, emberek szélsőségesek, találjuk meg mindenben a egyensúlyt, különben hatalmas következményei lesznek. Mondjuk vannak napok, amikor már temetném az egész emberiséget, meg vannak napok, amikor bizakodom. Nem mondanám, hogy ez meg ez ne legyen teljesen, mert minden ami a világon van, abban lehet jó. Mértékkel, szabályozva, egyensúlyban. 

PÁLMA

Milyen tanácsot adnál gyerekkori/fiatalkori önmagadnak?

CATHY

Szépen kérlek ne egyél több szénhidrátot, komolyan szenvedek…(nem viccelek..)

PÁLMA

Van-e bármit amit megbántál az életed során?

CATHY

A hosszú érák közt nem említettem, mert ez már a Star Wars korszakon belül volt, a Thirty Seconds to Mars éra. Imádom Jared Letot és ezt a bandát, mert ők is egy nagy gödörből húztak ki. Az ő egyik dalukban szerepel az, hogy ne bánj meg semmit és az akkoriban kifejezetten igaz volt rám.

Próbálom elfogadni a dolgaimat és úgy élni, hogy tudatosítsam magamban, hogy bármi is történt, ennek így kellett lennie. Egyszerűen nem lehet megváltoztatni a múltat. Ez az egyik legnagyobb kihívás azt hiszem, hogy ezt elfogadjuk.

PÁLMA

A képzeletbeli bakancslistádon mi szerepel? (akár utazás, akár egy élmény, akár csak egy érzést megélni)

CATHY

Nagyon szeretném látni  Notre–Dame-ot, de csak ha elkészül újra. Szeretnék a Karib-tengeren hajózni. Szeretnék körülnézni Japánban. Szeretném megnézni a Rómeó és Júliát a párizsi színházban. Aztán valahogy eljutni az orlandói nagy Disneylandbe és a Galaxys Edge-be, aztán utána felőlem ott el is földelhetnek… 😀

Na jó, egy Oscar-díj se lenne olyan rossz 😀 ( nem röhög!) de talán részt venni egy igazán nagy című produkcióban az is nagyon jó lenne. A tudat, hogy ott pörög a stáblistán a nevem olyan érzéssel töltene  el, hogy na akkor most már hagytam valami nyomot magam után. Ha érzés akkor talán eljutni arra a pontig, hogy már nem idegesít a világ, hogy rá tudom hagyni az emberiségre, hogy csinálja csak magának a saját hülyeségeit, hogy már nem bosszant ki hogy viselkedik a másikkal, de azt hiszem ehhez még szükségem lesz pár évre. 

PÁLMA

Mi az amiért szerinted érdemes élni a Földön?

CATHY

Ez az egyik legnehezebb kérdés számomra, mert én magam úgy gondolom, hogy nem érdemes. Mármint, ha már itt vagy akkor hozd ki belőle a legtöbbet természetesen, de azt hiszem én magam ezt a bolygót nem erőltetném rá senkire. Amíg nem tanulunk kétezer éves hibákból, amíg még mindig meg lehet osztani embereket két mondattal, amíg agymosott zombikat lehet gyártani futószalagon, empátia saját gondolat és elnyomott érzésekkel, amíg pénzéhesen nézzük végig a Föld felperzselését…addig nagyon nehéz lesz.

Engem azok a rövid, apró jelenetek éltetnek, amikor egy kismamának átadva a helyemet a buszon kedvesen rám mosolyog, amikor egy magányos néni valahogy azt érzi, nekem mesélhet a villamoson és én úgy hallgatom végig, mintha nagymamám lenne, amikor a kórházban egy beteg kisgyerek anyukája hálától csillogó szemmel megölel, amikor a párom kitárja a karjait mikor hazaérek és percekig ölel…Nem utolsó sorban amikor egy masszázs vendégem hálálkodva meséli, hogy megszűntek a fájdalmai, azt hiszem ezek azok a jelenetek, amiért nem érdemes feladni és keresni kell ezeket bármi áron.

tipp: ha kipróbálnád milyen egy igazi szuperhős-masszázs, bátran keresd Cathyt: https://www.facebook.com/cathymassage/

PÁLMA

Na és mi az ami a legnagyobb kihívást okozza neked a mindennapokban?

CATHY

Cukoraddikció. A súlyom az életem keresztje és állítom, hogy az erről való leszokás is szinte olyan durva, mint az alkohol, mert nagyban összefügg a lelkiállapottal. Napi harc, amit naponta vagy megnyerek vagy elbukom. Ehhez nagyon durván életmódot kell váltani és olyan gyerekkori traumákat kellene lerakni, amikre nagyon nehezen találok módot jelenleg.

PÁLMA

Milyen zenét hallgattál mostanában? Ha egy zeneszámot kéne ajánlanod az olvasóknak, mi lenne az?

CATHY

A spotify eléggé sokszínűvé teszi a lejátszási listáimat, gyakorlatilag mindenevő vagyok ilyen téren is, kivéve mulatós azt nem hallgatok külön és önszántamból. Mostanában Sia Unstoppable c. számát elég sokat hallgatom az nagyon belendíti a reggeleimet, de sokszor van terítéken Imagine Dragons, magyaroktól pedig Carson Coma valamiért lerelaxál, ha zúzni támad kedvem meg az örök magyar kedvenc Leander Kills szól, bár az néha eléggé érfelvágós… 😀

PÁLMA

Milyen könyvet olvastál mostanában? Ha egy művet kéne ajánlanod az olvasóknak, mi lenne az?

CATHY

Orvos -Tóth Noémi Örökölt Sors és Szabad Akarat c. könyvei nagyon nagyon nehezek számomra, mintha sebeket tépegetnék magamon, de aztán utána szebben gyógyulnak be ezektől a könyvektől. Meg persze mindig van egy valamilyen Star Wars kötet a közelemben.

PÁLMA

Ha feltehetnél egy kérdést, amire őszinte választ kapsz, bárkinek, mi lenne az, és kitől kérdeznéd?

CATHY

Megkérdezném Jézust, hogy most akkor mi fontosabb van a szeretetnél amit tanított, mert elég sokan félre vanank informálva ezzel kapcsolatban, hogy ki mit mondott, az sokat segítene az emberiségen, ha ő elmagyarázná ezt újra…

PÁLMA

Köszönöm szépen, hogy a beszélgetésen keresztül betekintést engedtél abba hogyan látod a világot, milyen nehézségekkel küzdesz, és mi az ami egésszé teszi az életedet. Hálás vagyok, hogy ismerhetlek 🙂