Korábban már felfigyeltem a buszról egy szívecskékkel díszített, türkizkék kapura. Mindig mosoly ült az arcomra, amikor elrobogtunk előtte. Tegnap felszabadult egy órám, és úgy döntöttem gyalog közelítem meg a célpontomat. El is felejtettem, hogy ez a bájos ajtócska keresztezi utamat. Lelassítottam néhány percre, és megcsodáltam az épületet.
Kovácsolt vas motívumokkal ékesített, pillangó szárnyas ajtaja tárva nyitva hívogatott.
Pár pillanatkép erejéig bekukkantottam a belső udvarba is. Lenyűgöző aprólékos, finom munka jellemzi az egész épületet. Meseszerű kacskaringós virágok ölelik körbe a ház minden részét. Vajon a benne lakók már annyira hozzászoktak a látványhoz, hogy közömbösen szaladnak ki-be, mintha egy szürke betonépület adna otthont nekik?
